Amikor ezt a szívet kezdtem el rajzolni, valójában két dolog is eszembe jutott. Mesélhetne a dilemmázásról. Arról a fajta dilemmázásról, mikor nem tudjuk hirtelen eldönteni azt, hogy az eszünkre vagy a szívünkre hallgassunk. Amikor az a kérdés, hogy az ész, a racionalitás, melyet a rajzon a szív kék oldala képvisel, vagy pedig a pirossal ábrázolt érzelmek, ösztönök vezessenek? A másik gondolatom egy más fajta megközelítés, mégis kapcsolható az előzőhöz. Szólhatna az ember személyiségének kettősségéről is akár. A kék amit kívül mutatok, a piros pedig ami belül vagyok, ami valójában vagyok.