Amikor ezt a szívet kezdtem el rajzolni, valójában két dolog is eszembe jutott. Mesélhetne a dilemmázásról. Arról a fajta dilemmázásról, mikor nem tudjuk hirtelen eldönteni azt, hogy az eszünkre vagy a szívünkre hallgassunk. Amikor az a kérdés, hogy az ész, a racionalitás, melyet a rajzon a szív kék oldala képvisel, vagy pedig a pirossal ábrázolt érzelmek, ösztönök vezessenek? A másik gondolatom egy más fajta megközelítés, mégis kapcsolható az előzőhöz. Szólhatna az ember személyiségének kettősségéről is akár. A kék amit kívül mutatok, a piros pedig ami belül vagyok, ami valójában vagyok. 

Ezen, a másodikként elkészült pólón, egy fél arcot ábrázoló kép látható, mely "a szem a lélek tükre" gondolatból indult ki. Az első meghúzott vonal ennél a rajznál az orr vonala volt, majd következett a szem és a száj. Végül pedig a krikszkraksz vonulatot a szembe helyeztem el, mely nem is olyan véletlen. A kép célja bemutatni azt, hogy egy szem mennyire sokat elárul az emberről, és hogy mennyire összetett személyiségek is vagyunk, sok sok gondolattal a fejünkben.

Az első kész póló. Az ötlet egy hirtelen felindulásból jött, s az elején még nem is voltam teljesen biztos abban, hogy ezekből a hosszúkás téglalapokból majd épületek lesznek. Aztán így alakult. Lényegében a célom az volt, mikor már tudtam, hogy mit is szeretnék kihozni a rajzból, hogy a mai rohanó nagyváros, a "betonváros", kavalkádját érzékeltessem a képpel. Az épületeken túl a kép alján húzódnak meg az utak, s a körülöttük cikázó színes krikszkrakszok, vagyis az embertömegek.